Ebben a blogban elsősorban az utakról írok, amiket bejártam, amiket megtettem, amik zsákutcába juttattak vagy amik még előttem kanyaroknak. Most itt vagyok Kölnben, már több, mint egy hónapja, s múlt héten hazalátogattam. Haza.... vajon mi is az? Egy olyan hely, ami ismerős, ahol elfogadnak, befogadnak és szeretnek, ahol bármit szabad. Ahol mindenki ért, ahová visszavárnak, ahol vannak olyan apróságok, szokások vagy tárgyak, ételek, vagy szólások, ami sehol máshol! Innen nézve haza nekem az ország, Budapest, és a szülőfalum is.
Csütörtökön indultam, s csodák csodájára minden klappolt, némi izgalom volt bennem végig, vajon jó vonaton ülök-e, megtalálom-e a buszt a reptérre, de ahogy Katinka mondaná, csak mentem a szívem után!:) No, meg mikor leszálltam, hallottam egy magyar szót az előttem haladóktól ("bazdmeg!"), úgyhogy tudtam, hogy jó az irány.:D A reptéren is egy magyar párral beszélgettem, akik nagyon kedvesek voltak, s kiderült, hogy szintén Borsod megyéből származnak, s az egyetlen emberrel, akit az ő városukból ismerek, egy utcában laknak. ..A világ nem túl nagy, és mindenhol vannak magyarok:)..
A repülés nagyon jó volt, s mikor megpillantottam fentről a Dunát már hevesebben kezdet verni a szívem, s tudtam, hogy odalent Jutka vár!! A találkozás olyan volt, mint az Igazából szerelem kezdő jelenetében, amin szinte mindig sírok!:)
Odafent még egy meteorológiai kérdéssel is szembe kerültem, ugyanis miközben betűzött a nap a felhők felet, a repülőgép kis ablakai jégvirágosak voltak kívülről. Vajon hány fok lehetett a magasban?
Örömmel konstatáltam, hogy Budapesten 30 fok lehet árnyékban, úgyhogy harisnya gyorsan le, s ebédelni mentünk. Majd Jutkánál gyorsan lezuhanyoztam. Rájöttem, hogy a top10 élet apró örömei között nálam ott van a nyári melegben zuhanyzás utáni felfrissülés!:) Innen konzultálni mentem az egyetemre, s útközben sok rég nem látott ismerőssel futottam össze, s meglepett arcok és tanácstalan tekintetek fogadtak, vajon tényleg engem látnak -e!
S a nap fénypontja az esti összeülés a barátokkal. Elmondhatatlanul boldog voltam, hogy újra találkozunk, s Budapest gyönyörű képeit, az ismerős útvonalakat követjük:) Olyan volt, mintha el sem mentem volna, és külön örültem olyan embereknek, akik az utóbbi időben távolabb kerültek, mégis eljöttek velem találkozni. Másnap pedig a mindig hosszúnak tűnő Budapest-Miskolc vonatút várt rám, s otthon a ballagási előkészületek. De hoopá! Hol van a diákigazolványom?? Ja, hogy otthon hagytam??
Szombaton ballagott a hugom. Érdekes érzés, lezárult egy újabb korszak mindannyiunk életében.Együtt ünnepelt az egész család, jó, hogy mindannyian ott voltunk, s fájt volna a szívem, ha kimaradok ebből. Büszke voltam a húgomra. Persze előhozta az én ballagásom emlékeit, rég volt már, itt az ideje az 5 éves érettségi találkozónak!;)
Kedd reggel utaztam vissza, már magabiztosan becsekkoltam, "zsebekben nincs semmi, ja a cicanadrágon nincs is zseb, mehet, kisasszony!", s már szálltunk is fel. Integettem még a Dunának, a Balatonnak, s pillanatok alatt az Alpok felett repültünk, s Dortmundban ismét a hűvös, szeles időjárás fogadott. Remélem azért lesz itt is nyár...Nehezen viselem ezt. Vagyok annyira extrovertált, hogy a külső időjárási tényezők meghatározzák a kedvem, s ha nevet a nap, én is vidámabb vagyok. Nem beszélve a kedvenc "picsanadrágjaimról", amik ott toporognak a szekrényben!
Mikor megpillantottam a kölni dóm tornyait, megint teljes extázisba jöttem, s hazafelé sétálva ismét úgy éreztem, hogy már itt is otthon vagyok. Örülök, hogy újra itt lehetek!
