Ma végre a sűrű és hektikus napok után kicsit nyugodtabb, vidámabb időt tölthettem el Bonnban. Bonn tőlünk kb. 45 percnyi távolságra van, közel és könnyen elérhető, átszállás nélkül az U-Bahnnal. Délelőtt indultunk el Adrival, s estefelé értünk vissza. Szép napos időnk volt, úgyhogy sétálgattunk, kényelmesen megebédeltünk, és a legtöbb látnivalót megnéztük, bejártuk a várost. A legjobban a Bonni Egyetem Botanikus Kertje tetszett nekem, ami a Poppelsdorf Kastély kertjében található. Nagyon szép virágok, pálmaház, kaktuszház és még HÚSEVŐ növények is voltak ott. Na hát a húsevőktől kiakadtam, micsoda mutáns faja ez az evolúciónak (hagy ne hasonlítsam egyes férfiakhoz:P)!!!
Láttunk Beethoven szülőházát, a bonni Münstert, sétáltunk a gyönyörű Rajna-promenádon. Az egyetem óriási ott és valami gyönyörű az épülete, hát belegondoltam, hogy az egykori Kazy és e között ég és föld a távolság:D
Ami még nagyon izgalmas volt, hogy séta közben egy ún. nyitott könyvtárra bukkantunk! Ahonnan nyugodtan elhozhatsz könyveket, s akár egy egészen másikat is visszavihetsz, betehetsz oda, ha neked már nem kell. S mit ad Isten, találtam egy 1968-as könyvet Budapestről!!!!!:)Tele van szebbnél szebb képekkel és hiányozik az a látvány és a város! :( Meg egy nagyon hasznos pszichológiai irányzatról is hoztam el egy könyvet!:)
Úgy tűnik az egyetemi adminisztrációs hibát sikerült helyretennem, köszönöm nekik, hogy harcossá tettek. Úgy érzem már magam, mint egy gumimaci: "Télen és nyárban a hóban és sárban, hős maci bátran a jó ügyhöz áll....bárhogy bömböl, tombol, zúg a víz, bátor küzdelemre, harcra kész, ilyen a mackónép.":D
Tegnap voltam is órán, elvállaltam egy referátumot 3 német lánnyal már április végére!!!! A negatív életesemények kezelése címmel, mely kimondottan testhezálló a keddi biciklibalesetem és feljelentésem után..:D Izgalmas lesz egy angol cikket magyarul megérteni, majd németül előadni. Még szerencse, hogy nem ma kezdtem:D
Ja, és az itteni e-lerningen minden, az órához tartozó szakirodalom már az első héttől kezdve elérhető, nos javasolnám ezt az összes ELTE-s tanárnak is, mert akkor talán nagyobb eséllyel tanulmányoznánk mi is őket! Élvezem különben, hogy németül kell tanulnom, szinte mindent értettem az előadás alatt is, igazán bátorító érzés!:D Bár ami igaz, az igaz, a török rendőr is megmondta, hogy jól beszélek németül, még sokkos állapotban is:D Az én balesetem után 2 nappal különben megint kihívtuk a rendőrséget, mert valaki lefújta poroltóval az erkélyünket, meg a lakótársam szobáját. Rejtélyek tárháza ez....
DE azt hiszem az első két hét alatt az összes szörnyűséget megéltem itt, kezdve onnan, hogy nem volt hol laknom, odáig, hogy a tárgyakat sem tudtam felvenni, hogy úgy volt, hogy akkor nem is kapom meg az ösztöndíjat és akkor nem fogadják el otthon az itteni jegyeimet, a baleseten át a nyelvi-, kommunikációs - és beilleszkedési problémákig. Úgyhogy köszi, de mostmár kérem, amiért jöttem, a felhőtlen szórakozást, fejlődést, látnivalókat és élményeket!;)
