Végre egy közös Erasmusos partink volt tegnap! A hivatalos szemeszternyitó, Welcome Party! Már nagyon izgatottam vártam, de sajnos a 2 magyar lány, akikkel itt tartom a kapcsolatot, lemondták az estét, mert nem érezték jól magukat. Én egész nap szinte egyedül voltam, s kezdett rámtörni a depressziós hangulat az elmúlt két hét megpróbáltatásai miatt, s amiatt, hogy most is és az ünnepek alatt is egyedül leszek, és kimaradok a családi ünneplésből. Ezért éreztem, hogy semmiképpen nem hagyhatom ki ezt a bulit, ki kell mozdulnom. Ráadásul a lakótársam is nagyon felidegesített, az az érzésem, hogy a lányzó nem kedvel, például mikor be akart mutatni a vendégének, sajnos nem tudta a nevemet. Úgyhogy nem lopta be magát a szívembe ezidáig. Szóval egy tízes skálán mínusz 2-es hangulatban meglátogattam Esztert, s kiderült, hogy az ő lakótársa, a spanyol Fran is készül a buliba, így nagy-nagy örömmel csatlakoztam hozzá és török barátaihoz. Akik szuper kedvesek voltak velem.:) Nagyon jó hangulatban érkeztünk meg és az egész este remekül telt. Ez az ún. Match Party volt, nagyon ötletes módon a bejáratnál minden lány és minden fiú kapott egy cetlit, s az este folyamán az volt a cél, hogy megtaláld a párodat! Ez igazán nagy segítség, véleményem szerint, ha ismerkedni szeretnél, s holmi szar csajozós szöveget sem kell kitalálni, elég megkérdezni, hogy mi van a cetlidre írva, főleg ha nem tudsz olvasni.:P
Nos, az én szavam igazán nagy poén volt, ugyanis nem más voltam, mint : Barbie! S egész éjjel az én Kenemet kerestem!:P
Ami hihetetlen, hogy meg is találtam, pontosabban szólva ő bukkant rám!:D Pedig, kb. 300 ember volt a túlzsúfolt teremben. Ajándékba, amiért megtaláltuk egymást, kaptunk Kennel egy eperízű shotot, valami turmix lehetett.:) Ennél jobban örültem viszont, hogy sok új kedves embert ismertem meg! A ruhatárnál állva néhány magyar szó is megütötte a fülemet, és 3 SOTE-s orvostanhallgató állt mellettem, egyikük pontosan itt is lakik, ahol én, Efferenben. Mindig öröm, ilyen ismerősökre bukkani, bár gyakran nem csak magyarok szájából hallok magar szót!!, néhányan tudnak egy két dolgot magyarul mondani, nagyon sok magyar tanul itt Erasmussal Kölnben minden évben!! Például átéltem azt, hogy egy török srác koccintáskor közölte velem, hogy egészségedre!:) Plusz sorolta, hogy milyen közös szavaik vannak a törököknek és magyaroknak. Én meg beszóltam, hogy csakis azért, mert túl sok időt töltöttek a hazánkban annak idején.!:P De megtudtam azt is, hogy Istambulban 6 millióval több ember él, mint egész Magyarországon összesen.!:D
Egyébként sok mindent megtapasztalok itt, gyakran "előjön" belőlem a pszichológus megfigyelő.:) Az első számú tanulság, hogy a nyelvtudásnál sokkal fontosabb az emberismeret, s vannak dolgok, amik univerzálisak, nem számít, hogy hány határt léptünk át!
Plusz, ami nagyon furcsa és érdekes, hogy elsőként a nemzetiség, ami számít. Nem az, hogy hogy hívnak, hány éves vagy, mit tanulsz, vagy mi a kedvenc sportod, hanem, hogy honnan jöttél. S bennem is aktivizálódik egyre jobban a nemzettudat, azt hiszem otthon nem vágtam volna senki fejéhez, hogy miért töltött ennyi időt a Hazámban!:D Néha már tartok tőle, hogy felcsendül a Bánk bán a hátam mögött!:D
A tegnapi este mérlege mégis inkább csak egálban van, ugyanis a sok új élmény és jó buli ellenére szomorúsággal tölt el, hogy az 5 éve viselt, hőn szeretett hermanos gyűrűmet- amit a gimis osztályommal csináltattunk-sajnos elveszítettem!:( Korábban is tapasztaltam, hogy nem érdemes ragaszkodni tárgyakhoz, de ez sok mindent szimbolizált a számomra. Talán előgurul valahonnan!:)
