Eddigi ittlétem legnehezebb napján vagyok túl. Reggel beköltöztem az új szobámba, a várakozás közben egy ukrán lánnyal és pár görög ismerőssel találkoztam. Aztán rohantam is az egyetemre. Mikor beértem a titkárságra, hogy jelentkezzek a németkurzusra személyesen is, közölték, hogy mivel nem előjelentkeztem, ezért nem írhatom meg a tesztet holnap, nincs már több hely és jöjjek vissza húsvét után érdeklődni. Hát mondanom sem kell, hogy irtó dühös lettem, ugyanis, mikor elküldtem januárban a jelentkezési lapot, akkor megjelöltem, hogy szeretnék német kurzusra járni, és nem fért a fejembe, hogy hogy lehetnek ilyen merevek, hogy egy teszt megírására nem tudnak egy helyet biztosítani. Ezek után rohannom kellett tovább, egy másik titkárságra, érdeklődni, miért vagyok BA-sként beírva MA helyett. Persze miután hosszan kivártam a soromat, közölték, hogy sajnos nem tudnak ebben segítségemre lenni és menjek a Nemzetközi Irodába, ami mire odaértem természetesen bezárt. Nos ez volt az a pontja a napomnak, amikor mondtam, hogy jó, köszi, szép kirándulás volt ez az egy hét, de most fogom magam és hazamegyek. Hihetetlen, hogy egy ilyen hiba, hogy én MA-s vagyok, most derül ki. És én hónapokig leveleztem a koordinátorokkal erről, és senki nem értette mi a problémám, sőt ezek szerint az ELTE-s koordinátor sem küldte el a tantárgyi kérelmemet, mert akkor valószínűleg feltűnt volna, hogy a kiválasztott tantárgyakat nem tudom fölvenni.
Ezután jött a közös Erasmusos óránk: International perspectives. Egyáltalán semmi kedvem nem volt hozzá, ráadásul még nagyon nehezen megy a német. Hiába értek meg szinte mindent, vagy egyre több mindent, beszélni még mindig nagyon megerőltető. Óra után mondtam Esztinek, hogy visszamegyek vele, és megmutatom, hol tud a németkurzusra jelentkezni. Mig várakoztam, megkérdeztem azt a nőt, akinél délelőtt is voltam, hogy akkor kapok-e és mennyi pontot a németkurzusért, ha csak így később tudok tesztet írni és csatlakozni. Erre mondta, hogy mivel lassan bezár az irodájuk és kb. 20-an nem jöttek el, azok közül, akik előjelentkeztek, így megírhatom holnap reggel NYOLCKOR! Na, hát ha valamit tudok is németül, biztos nem ilyen hajnali órában hozom majd a legjobb formámat, de hátha! Úgyhogy nagyon nagyon megörültem, hogy legalább ez megoldódott. Aztán igyekeztem vissza az egyik kiválasztott órámra - különben naponta kilométereket gyaloglok itt..- útközben megláttam egy plakátárust, és vásároltam egy régóta hőnáhított poszter!!! Audrey Hepburn van rajta, a Breakfast at Tiffany's kezdő jelenetében. ár ki is tettem a falamra itt a szobámban, pláne, hogy teljesen csupasz volt itt minden. Az estém azzal telt, hogy kipakoltam, elrendeztem a legtöbb dolgot. Azt hiszem nem lesz mindig pénzem valamit venni, ha szar a kedvem, de ez most segített kicsit.:)
Délután futólag találkoztam az egyik lakótársammal, aki épp indulófélben volt, de megmutatta, ki melyik szobában lakik. Irina, a szerb lány, akivel már találkoztál. (Ó, gondoltam magamban igen múlt kedden, mikor az az őrült Max éjjel becsöngetett ide, hogy bemutatkozhassak, éjfélkor közöltük a csajjal, hogy ááá hello pártíííí, mire ő á hello, morgen habe ich eine Klasur.....oops:/) Ezek szerint beszámolt róla a többieknek, hogy érkezni fogok.:D Szóval Irinán és ezen a német srácon kívül, még egy arab fiú, természetesen Mohamaed lakik velem. Este kiültem hozzájuk beszélgetni, a lány megmutatott mindent, mi hogy megy itt náluk. Nagyon vidám kis társaság, bár nekem mivel nem olyan jó a németem, nehéz volt bekapcsolódni a társalgásba. Remélem minden nap jobb lesz. Most még nagyon nehéz.
