Ma, Virágvasárnap elmentem a Dómba szentmisére! Hétköznapokon szerintem csak a Dómon belüli kis kápolnában tartják a misét, de ma nagy szertartás volt és két pap állt a bejáratnál, s a turisták most nem nézelődhettek, nem fényképezhettek. Kicsit vártam, mikor megérkeztem, majd megkérdeztem, hogy bemehetek-e a szentmisére. Nagyon-nagyon érdekes volt németül, de tudtam követni teljesen. Megértettem azt is, hogy melyik evangéliumi részből olvasnak fel, a Nagyhét eseményeit elevenítették fel, Júdás árulását, hogy Péter háromszor megtagadta Jézust kakasszó előtt, illetve hogy Krisztust Pilátus előtt bűnösnek kiáltják ki. Nagyon megörültem neki, hogy értem, miről van szó, meg az imádságokat is felismertem a hangsúly alapján, meg egy két dolgot le is tudtam fordítani, hiszen magyarul tudom és így könnyebb volt!
Ez a Miatyánk németül:
Vaterunser im Himmel,
geheiligt werde dein Name,
dein Reih komme,
dein Wille geschehe,
wie im Himmel, so auf Erden.
Unser tägliches Brot gib uns heute,
und vergib uns unsere Schuld,
wie auch wir vergeben unsern Schuldigern;
und führe uns nicht in Versuchung,
sondern erlöse uns von dem Bösen.
Denn dein ist das Reich und die Kraft
und die Herrlichkeit in Ewigkeit.
Amen.
Persze nem értettem mindent, de teljesen mértékben át tudtam élni és nagyon különleges élmény volt egy ilyen szép helyen, egy ilyen óriási és gyönyörű templomban részt venni a misén. Mikor véget ért, mondta a pap, hogy bal oldalról előlről vihetünk zöldet, Virágvasárnap alkalmából. Hát elképesztő volt, hogy az emberek hogyan tolongtak érte. Kicsit kezdtem otthon érezni magam, olyan volt, mint Budapesten a 6-os Blaha Lujza téri megállójában a felszállás…
A mise után a Hohenzollernbrücke felé vettem az irányt, átsétáltam a Rajna másik oldalára, picit leültem és élveztem a meleg sugarakat. Gyönyörű szép napsütés volt, nagyon sokan sétáltak, sok helyen utcazenészek, gitár és hegedűszó hallatszott. Közben megnézegettem a milliónyi szerelemlakatot a hídon. A szerelemlakatok akasztása Olaszországból ered, Kölnben 2008 óta, azaz 4 éve lehet. Azóta rengeteg-rengeteg lakat került a hídra. A párok belevésik a nevüket, a hídra akasztják, és a kulcsot pedig a folyóba dobják, ezzel bizonyítva és biztosítva szerelmük örökkévalóságát. (Egyébként ezt már Budapesten is felfedeztem a Szabadság-hídon!)
Nagyon sok szép és érdekes lakat van, de azért néha megrökönyödtem az emberek „humorérzékén”. Van aranyhal formájú, teknősbéka alakú, pici, nagy, nagyobb és óriási lakat is! De van egy gigantikus is!! Hát nem tudom…
Hazafelé a szerelemről gondolkodtam. Vajon egy ilyen óriási szerelemlakat a nagy- nagy szerelmet, vagy a nagy- nagy tévedést jelenti!? Nem tudom elképzelni, hogy ez a grandiozitás őszinte, igazi. De mindenesetre feltűnő! :D
Mikor visszaértem Efferenbe, még mindig jó idő volt, és Adrival elindultunk megkeresni az itteni tavat. Elég nehezen találtuk meg, és kicsit másznunk is kellett, mert egy fás, bokros rész veszi körül és elég mélyen van az úthoz képest. Nem lehet túl népszerű, mert rajtunk kívül csak pár kacsa és nyuszi volt ott. Nagyon átható volt ez a csönd és nyugalom, a békét csak a néha-néha elhaladó vonat kattogása zavarta meg. Visszafelé viszont igyekeztünk lerövidíteni az utat, ami azzal járt, hogy egy nagyon meredek szakaszon, a tüskés bozótosban kapaszkodtunk felfelé, s mikor felértünk egy család meglepődve bámult ránk, hogy honnan a fenéből kerültünk elő:D Nagyon kalandos és vicces délután volt!
Holnap végre beköltözhetek az új helyemre, izgatott és kíváncsi vagyok, kikkel fogok együtt lakni. Iszonyat furcsa, hogy eltelt egy hét itt. Igazából többnek tűnik, mert nagyon sűrű napjaim voltak, de élvezem a pörgést, ezt a kihívást ..
….. jó úton járok!:)
