Az eddigi napjaim elég kaotikusak Kölnben. Keddtől Eszter barátnőm ismerősénél aludtam, Maxnak hívják a srácot, mielőtt megérkeztem, már leveleztünk. Nagyon kedvesen fogadott, meg örült a ki magyar ajándékaimnak. Azután a haverjához mentünk meccset nézni és sörözni. Egyértelmű persze, tipikus német dolgok:) De hamar befogadtak, mert második próbálkozásomra sikerült az öngyújtóval kinyitni a sörösüveget:D Ezért a kunsztért már megérte ide jönni:D
Tegnap tájékoztató napunk volt az egyetemen, az Erasmusos hallgatóknak. Persze késtem 45 percet.. De érdekes módon nem azért, mert eltévedtem. Magamat meglepve közlekedem a városban, pedig idáig mindig mindenhol el tudtam tévedni, nem véletlenül vettem földrajzosokkal körül magamat otthon is:D De itt valahogy nagyon hamar kiismerem magam, nyilván nem azért, mert a fejemben van a térkép már, sokkal inkább úgy vagyok, mint Katinka barátnőm: "csak megyek a szívem után, az se számít, ha rossz az irány".:)
Szóval sikeresen megérkeztem az egyetemre, az Erasmusosokkal még kevés időt töltöttem, meg nem is annyira barátkozósak, bár lehet még mindenki meg van egy kicsit szeppenve. Kivéve a 2 brazilt és a spanyol csajt, nekik persze be nem áll a szájuk és szambázva közlekednek:D Szóval a sztereotípiáknak megfelelő az emberek viselkedése.
Szombaton lesz a közös városnéző túra, meg jövő héten a Welcome Party, ezeket már nagyon várom!:)
A németet elég jól értem, jobban mint gondoltam, bár az egyetemen amúgy is mindenki igyekszik kifejezően és szépen beszélni. Ma sikerült a tárgyaimat is felvetetni. Hihetetlen, hogy álmatlan éjszakáim voltak miatta, erre idejövök és nem hogy nem vagyok elkésve vele, hanem meg is csinálják helyettem.
Persze nagyon sok stressz és intéznivaló van, lakcímet bejelenteni, tárgyakat felvenni, bankszámlát nyitni. De végül minden elrendeződik valahogy. A bizonytalanságtűrésem elég sok ütést kapott mostanában, de egyre jobban viselem. Mielőtt kijöttem nagy tanulság volt, hogy mégis fontos nekem a tervezhetőség, hogy tudjak építkezni és nem vagyok elég carpe diem.
De mint mindent, azt is meg lehet szokni, hogy van, ami nem kiszámítható és a "dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az ember eltervezte", mint ahogy ezt a Papírkutyákból (a legkedvencebb filmem ever:) már tudjuk.
Például tegnap este kiderült, hogy Max ma kiköltözik a koliból, és én csak hétfőn tudok a szobámba beköltözni. Úgyhogy gyorsan kellett valami megoldást találnom. Most egy magyar lánynál leszek hétfőig. Ezer hála és köszönet. Egyébként két magyar lányt ismerek, akik most itt vannak. Egyikük pszichológushallgató, vele már az utazás előtt is találkoztunk egyszer, a másik lány pedig debreceni orvostanhallgató.:)
Nagyon sok új benyomás, élmény ér, de rengeteg németet kell tanulnom, hogy jól értsek és tudjak beszélni. Nagyon- nagyon izgatott és felfokozott állapotban vagyok minden percben. Idáig MAXIMÁLIS AZ EXTÁZIS!!
