Az elmúlt időben egy barátomat is meglátogattam, ki szintén itt van Németországban, s nem is olyan messze Tőlem, méghozzá Hannoverben. Az út hozzá egy Minden nevű állomáson át vezetett. Mosolyognom kellett, hogy elutazhatok a Mindenbe Németországból.:)
Jó volt újra találkozni, s látni hol él, hol dolgozik..S a pozitív hatása sem múlt el, ugyanis mindig megnyugtatóan hat rám a közelsége:) Magától értetődő, ugyanakkor meglepő is, ha rég nem látott, hallott emberekkel találkozol, s ugyanúgy tudsz beszélgetni, minden sallang és felszínesség nélkül, mintha az eltelt idő nem telt volna el..:)
A hazafelé úton Köln felé életem egyik legromantikusabb, de legviccesebb, giccsesebb története esett meg velem!:) Kétszer kellett átszállnom az út során,s az egyik állomáson röviden várakozni. Közben észrevettem ám, hogy 2 fiú mintha engem figyelne, ami akkor vált egyértelművé, mikor a vonaton megkerestek és le is ültek mögém. Hogy miért? Az akkor derült ki, amikor egyikőjük leszállt. Megkopogtatta a vállam, elnézést kért és átnyújtott egy cetlit, mondván, hogy ez a táskámból esett ki. Értetlenkedve átvettem, s kinyitottam. A telefonszáma és neve állt rajta!!
Kedves Kevin! Sajnálom, hogy nem hívtalak vissza!:)
